Na, végre rávettem magam, hogy újra írjak. Nem volt könnyű.. Az elmúlt időszak nem volt csupa móka és kacagás, de azt hiszem, most már sikerült valamennyire tovább lépnem.
Rengeteg dolog történt, mióta utoljára írtam, sok embert ismertem meg, sok helyen voltam, nem veszem most őket sorba. Talán a legjobb, ami történt, hogy elkezdtem angol órákat tartani, ami jó plusz kereset, és még élvezem is. Most éppen tavaszi szünet van, a hét elején derült ki, hogy a család elutazik egy hétre (tehát simán hazamehettem volna, köszi, hogy időben szóltatok..), és hogy abban a megtiszteltetésben lesz részünk, miután megjöttek, hogy az apa végleg itthon marad.. hát nem remek? Igyekszem pozitívan felfogni, de elég nehéz úgy, hogy valahányszor a pozitívumot keresem, az jut eszembe, mikor az udvar egy szem fájánál pisilt a szemem láttára.. Mindegy, csak nem lesz annyira szörnyű. Legalább jövő héten egyedül leszek.
Vettem új telefont, előfizetéssel, ami azért éri meg nagyon, mert az egész havidíjat lebeszélhetem, 1 euró volt maga a telefon, és ingyen fészbúkozhatok. Jam, és kicsúsztatható billentyűzetes, ami türkizkék!! Mintha nekem találták volna ki.
A legviccesebb dolog múlt héten történt. Épp angolon voltam, és szüneteltünk, gondoltam, rápillantok a fészbúkomra. Az első bejegyzést, amit megláttam, egy nagyon régi barátom írta, akivel már rég nem beszéltünk, és azt írta, hogy épp a reptéren van, 5 napig Párizsban lesz. Azonnal írtam neki, hogy mindenképpen találkoznunk kell. Abszolút sorsszerű volt a dolog, mint később kiderült, az egyetlen oka, hogy kiírta ezt a falára, mert késett a gép, és unatkozott. Találkoztunk is, egy nagyon jó estét töltöttünk együtt, aztán még egyet, ami hosszabbra is sikeredett, aztán mielőtt még elment, elmentünk a Montmartre-ra, a kedvenc helyemre Párizsban, és mivel nálunk már egy hete júliusi idő van, jól rákvörösre is égtem.. De nagyon jól éreztem magam, jó volt, hogy végre tudtunk találkozni, bár ironikus, hogy ehhez Párizsba kellett jönnünk :D Találtunk egy nagyon jó helyett a Bastille-nál, ki is neveztük törzshelyünknek - persze majd arra az időre, ha már mindketten itt élünk (: Alapvetően egy bár, ahol rengeteg bor van, végig ki vannak írva a falakra kitett táblákon, és jazzjellegű az egész, jazz-zene szólt végig. A bor nagyon finom volt, a zene is, és láttunk egy ördögi szerkezetet, ami leginkább liftre emlékeztetett, és azzal szállították le-föl a borokat, valószínűleg a hely alatti pincébe per ből. Szóval nagyon jól éreztük magunkat, fél 3 körül a tulajdonos odajött az asztalunkhoz, hogy ne haragudjunk, de most már tényleg be szeretne zárni.. :D
Ezen a héten a kissrácot minden nap vinnem kell tenisztáborba, és érte kell mennem délután. Egyébként elég sok időm van, tegnap az egész napot sütögetésre fordítottam, életemben először sütöttem quiche-t, és egész ehető lett (: Meg sütöttem almás-fahéjas muffint, ami finom lett, de nem az igazi.. sajnos, ez a cucc, amit sütő helyett használunk, nem éri el a kellő hatást. De arra legalább jó volt, hogy elfoglaltam magam, és élveztem is. Igazából már várom a hétvégét, hogy lelépjenek, és egyedül legyek egy kicsit, néha sok, hogy ennyien vannak körülöttem. Nem a munka a sok, mert igazán nem panaszkodhatok, csak már annyira hozzászoktam, hogy egyedül élek, hogy furcsa ez a sok élet körülöttem. Már csak 3 hónap, és végeztem itt, még nem tudom, mi lesz aztán, de már vannak elég jól körvonalazódott terveim, csak hát még kérdéses, hogy jön ki a lépés. De majd minden kialakul, nem idegesítem magam semmin. Ha nem jönnek össze az elképzeléseim, bármikor haza tudok menni. Azt hiszem, régen nem voltam már ennyire békességben a sorsom alakulásával, és ez nagyon jó.
Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem írtam, de tényleg nem éreztem elég jól magam hozzá. Megpróbálom nem ennyire elhanyagolni a jövőben, ígérem.
Puszmák mindenkinek (: